Anyukám már májusban minden harmadik este berontott a szobámba valami „szuper“ kajakos tábor, „zseniális“ helyi kincskereső vagy „lebilincselő“ dunai tábor ötletével.
Focitáborból bármennyire hajlandó vagyok, de anyukám szerint muszáj „tágítani a perspektívámat“ és a sok foci (szerinte!) úgyse vezet sehova.
Félve felvetettem, hogy mi lenne, ha a két hét focitábor és egy hét Bakony mellett egyszerűen itthon lennék, a kertben. De mit csinálsz?? – próbált sarokba szorítani anyukám.
Felkészülten soroltam:
- Részletes térképet készítek a nálunk megforduló állatokról. Mi az útvonaluk, mit esznek, kik az ellenségeikmitől tartanak, hogy viselkednek. MINDENT följegyzek a jegyzetfüzetembe.
- Megkeresem a tetves növényeket és permetezés helyett katicákat szállítok rájuk: ők elvégzik a piszkos munkát.
- Lerajzolom a virágokat és növényeket és nyomon követem, hogy bírják a napot, mi történik velük szárazság és víz hatására, hogy megy a beporzásuk.
- Eső után összeszedem a veteményesből a csigákat és csatarendbe állítom őket – szigorúan jó messze a veteményestől.
- Följegyzem az összes növény és állat betegségét (gombák, férgesség, tetű – bármi jöhet)
- Apa távcsövével figyelem a madarakat: mi a különbség a tojó és a hím között? Próbálok minél többet beazonosítani.
- A szülinapomra kapott mikroszkóppal (ha megkapom) vizsgálom a szabad szemmel nem/alig látható kis állatkákat.
- Betakarítom a zöldségeket és gyümölcsöket, amiknek egy részét én vetettem el. Lesz eper, málna, répa, borsó, hagyma, retek, ribiszke, piszke. Ha anyukám nagyon nyaggat, segítek belőlük ebédet készíteni.
- Fent maradok éjjel, hogy meglessem és elkapjam a nyestet, aki a kocsink körül ólálkodik és egyszer már szétrágott a kocsiban egy vezetéket. Azóta kölcsönkutyákkal pisiltetjük körbe a kertet, de nem zavarja.
+ 1 van egy kisgyík a kertben, amitől a nővérem retteg. Nos, ő lehet hogy némely napokon a nővérem szobájában fog kikötni