A fürdőszoba-felújítás több szakaszában is előtérbe kerül a szennyvízelvezetés, valamint annak egy fontos és nélkülözhetetlen eleme, a megfelelő szifon kiválasztása. Pofonegyszerűnek tűnik, hiszen mindenki ki tud választani egy darab fehér műanyagot a szaniteréhez – vagy mégsem? A legkedveltebb típusokat jártuk körbe, és bemutatjuk, milyen főbb különbségek vannak az egyes fajták között.
A hagyományos, mosdószifonhoz hasonló kivitelnél, amelynél a lefolyó nem közvetlenül a bűzzáró részbe vezeti a vizet, hanem eltolva, vízszintesen található meg a bűzzár a zuhanytálca alatt, tehát a lefolyónyílás mellett található. Ez a fajta hagyományos megoldás olcsó és ugyanolyan jól működik, mint modernebb társa, de dugulás esetén nehézkes lehet a tisztítás, mivel a szifon a lefolyón keresztül nem érhető el közvetlenül. Súlyosabb esetben ez a zuhanytálca kibontásával is járhat, így olyan helyre javasoljuk betenni, ahol nincs zuhanykabin, és a tálca viszonylag könnyedén kimozdítható a helyéről. Kapható ebből a hagyományos fajtából nem fix, hanem harmonikacsöves, flexibilis bekötési lehetőséget biztosító változat is az olyan helyekre, ahol nagyon körülményes a rácsatlakozás, rossz szögben beszerelt lefolyóvezeték lett kiépítve vagy nagy a szinteltolás a zuhanytálca lefolyójának szintje és a csatornavezeték között. A harmonikacső tagadhatatlan előnye, hogy könnyen és gyorsan beköthető vele a zuhanytálca, ám a harmonikacső redőiben jobban meg tud ülni a szappan és egyéb, a lefolyókban nagy mennyiségben már dugulást okozni képes anyag.
A mai trendnek megfelelő szifon könnyen tisztítható, mert közvetlenül a lefolyónyílás alatt helyezkedik el, így a szifon közepét kiemelve máris eltávolíthatjuk a dugulást okozó szennyeződést. Egyszerű, de zseniális megoldás és számtalan fajta kivitelben kerül forgalomba.
Vannak olyan esetek, amikor a szabványos méretű zuhanytálca nem elégíti ki a felmerült igényeket, mert testesebb, vagy nehezen mozgó emberek számára nem jó a kisméretű, a burkolat szintjétől jócskán kiemelkedő zuhanytálca. Ilyen esetekben a jó megoldás az épített zuhany, amelyeket a mai trendnek megfelelő, úgynevezett folyókával szerelik. Ez gyakorlatilag annyit tesz, hogy az épített zuhanytálca lefolyója egy téglalap alakú széles fémrács lesz, amely nagyobb mennyiségű vizet képes elvezetni és könnyebb tisztítani, mivel felülről könnyedén bontható és tisztítható. Ha az épített zuhany megfelelő lejtéssel van kiépítve, illetve ha a zuhanykabin ajtaja mögé van beszerelve a zuhanytálcába, akkor csökkenthető az esélye annak, hogy a fürdőszobához szinteltérés nélkül épített zuhanytálcából a fürdő irányába kifolyhasson a víz.
A kádszifonok esetében alapvetően kétfajtát különböztetünk meg. A régi, hagyományos megoldás, amikor a kádlefolyó egy gumidugóval dugható be, így tartva a kádban a fürdővizet. Nagyon stabil megoldás, akár évtizedekig töretlenül szolgál minket ez a fajta. A kádtesten kívül helyezkedik el a kádszifon, vagyis a bűzelzáró rész. A kádra könnyen felszerelhető és egyszerűen is tisztítható, ha felfalaztatjuk a kád oldalát, akkor is stabil megoldást nyújt hosszú távon. Ha nagy biztonságra törekszünk, és nem bízunk a kádszifonunkban, akkor beépíttethetünk egy csempézhető szerelőajtót, amely beszerelve gyakorlatilag nem is látszik a kád oldalán, hiszen egy síkban lesz a kád oldalán található burkolattal.
A modernebb és talán szebb megoldás a kádleeresztős szifon. Ezeknél a kád lefolyó- és túlfolyónyílása össze van kötve egy plusztokos huzallal, vagy bowdennel. A kád túlfolyónyílásánál található takarórózsa eltekerésével a bowden segítségével szabályozható, hogy a káddugó lezárjon vagy nyisson, illetve milyen mértékben emelkedjen el a lefolyó nyílástól. Így gyakorlatilag egy mozdulattal zárható a lefolyó, amely tökéletesen lezárja a lefolyónyílást. Nagy előnye a sima, láncos gumidugóval szemben, hogy a lábunk sosem fog beleakadni a láncba, amellyel könnyedén kirúgható a gumidugó, és máris keresgélhetünk, hogy a forró, habos pihentető kád vizünk nehogy elfolyjon. Hátránya, hogy mint minden mechanikus szerkezet, ez is képes elromlani és a szervizelésére, cseréjére kerülhet sor, így csak levehető oldalú, vagy szerelőajtóval ellátott kádakhoz ajánljuk.
A mosdószifonoknál ugyancsak többféle megoldás létezik, amelyet érdemes előre kigondolnunk, és a mosdókagylót a szifonnal és a csapteleppel együtt megvásárolnunk. A mosdóknál is létezik a jó öreg, láncos-gumidugós lefolyóval szerelt, egyszerű fehér műanyag szifon, amelynél a bűzzárrész egy darab hajlított műanyag elemmel van megoldva. Dugulás esetén nehezebben tisztítható, hiszen ki kell szerelnünk a hajlított elemet, és csak így tudjuk átmosni, kitisztítani. Ebből a fajtából van még fémből készült lefolyó is, amely stabilabb megoldás, mint a műanyag elemekből kiépített társa, de cserébe dugulás esetén nehezebben is bontható választás.
Ennél egy fokkal praktikusabb megoldás az a szifon, amelynek az alja lecsavarható, így dugulás esetén könnyen, a lefolyóvezeték kiszerelése nélkül is tisztítható. Csak alá kell tennünk egy megfelelő méretű vödröt, az óramutató járásával ellentétes irányban pedig lecsavarhatjuk a szifon alját és kiüríthetjük annak tartalmát. Tisztítás után egyszerűen visszatekerve máris használhatóvá válik a pár perccel azelőtt még nem működő mosdónk.
A mosdókhoz is kapható természetesen olyan rendszer, amelynél a csaptelepünk háta mögött levő karral lehet nyitni és zárni a lefolyó záródugóját. A dugókiemelős csaptelepnél a csapteleppel együtt, egy csomagban vásárolható meg a mosdószifon.
A megfelelő szifon kiválasztása amilyen könnyűnek tűnik, annyi buktatót jelenthet a laikus szem számára, így mindenképpen azt javasoljuk, hogy szakemberrel együtt, vagy vele előre egyeztetve vásároljuk meg azt a fajta szifont, amelyik a legjobban illeszkedik a pénztárcánkhoz és az igényeinkhez.