Ha jót akarunk gyermekünknek, már hároméves korától megbízzuk különféle feladatokkal. Bár rövid távon a házimunka leosztása kemény feladat, annak hatása egy életen át kitart majd.
"Egy perc múlva, ígérem!"
"Anya, ne, ezt most tényleg meg kell csinálnom?"
"A Rékának nem kell, nekem miért kell?"
Sok szülő számára nagyon is ismerősen csengenek ezek a mondatok, pontosabban kifogások, ha házimunkáról van szó. Rengeteg felnőtt nem tudja, hogyan bírhatná rá gyermekét, hogy kivegye a részét, ahogy azt sem, hogyan kezelje azt a konfliktust, ami a téma hatására újra és újra kirobban.
A kisgyerekek és a tinik egész egyszerűen nem tudják, hogy mennyi munkát igényel egy háztartás üzemeltetése.
Minden olyan tevékenység, ami nem jelent azonnali örömforrást, nem szerepel a teendőik között.
Önmagukkal vannak elfoglalva, még nem képesek a másik igényével, elvárásaival számolni - és ez így természetes, hiszen a gyerekek nem ezen képességek birtokában jönnek a világra, ezt a felnőtté érés során tanulják el.
Éppen ezért a szülő feladata, hogy egészen addig a korig, amíg a gyermek velük él, elsajátítsa azokat a képességeket, amik ahhoz szükségesek, hogy a kisgyermek szépen lassan megtanulja, mit jelent egy háztartásban élni. Az odáig vezető út sokszor veszekedésekkel van kikövezve, ennek ellenére nem érdemes a kisebb ellenállás felé haladni, vállalni kell a konfliktusokat, hogy a gyermekből felelősségteljes felnőtt váljék.
Bár az aktuális konfliktus pillanatában nehéz szem előtt tartani, muszáj észben tartani, hogy a házimunka a gyermek javát szolgálja. Kutatások igazolják, hogy azok a gyerekek, akik kiveszik a részüket az otthoni teendőkből, felelősségteljesebbek, nagyobb az önbizalmuk, könnyebben küzdenek meg a frusztrációikkal, és sokkal sikeresebbek az iskolában, mint azok, akiknek minden az ölükbe hullik. A hosszútávú megfigyelések azt is igazolták, hogy azok a gyerekek, akik már három-négyéves korukban kivették részüket a házimunkából, komoly sikereket érnek el már akár húszévesen.
Sok szülő megfeledkezik róla, hogy ő gyermeke egyes számú példaképe: a kicsi hozzáállása is olyan lesz, mint szüleié. Éppen ezért nem árt átgondolni, mi magunk hogyan viszonyulunk az otthoni kötelező teendőkhöz. Ha a szülő mókával, humorral, lazasággal és türelemmel kezeli a feladatokat, a gyermeke sem tesz majd másképp.
Fontos, hogy a gyermek lássa, a házimunka nem anya feladata, abból mindenkinek ki kell vennie a részét! Egy gyermek már háromévesen tudja, mi az ő feladata, miért felel - még akkor is, ha “csak” olyan feladatokról van szó, mint a szalvétahajtogatás, vagy a szennyes színek szerinti szétválogatása. Nem a feladat bonyolultsága és nagysága a fontos, hanem a felelősségé, amit ezen keresztül elsajátít.
Nem árt, ha összeírjuk, kinek mi a feladata. Mielőtt azonban ezt megtesszük, kérdezzük meg gyermekünket, hogy melyik munkához lenne kedve, és kérjük ki a véleményét: szerinte hogyan lehetne az adott házimunkát elvégezni. A listát folyamatosan frissítsük, a heti órarendben pedig kötelezően szerepeljen 1-2 pihenőnap, amikor nincs házimunka.
Ehhez a tanácshoz kapcsolódik szorosan a “családi meeting” műfaja, amikor a család minden tagja összeül, hogy megbeszéljék a feladatokat. Hároméves kortól már bátran adhatunk feladatot a kicsiknek.
Tipp: Sok szülő a születésnapok alkalmával nemcsak ajándékot ad gyermekének, de ki is tünteti, és egy újabb komoly, felelősségteljen megbízatást ad.
Végezetül fontos észben tartani, hogy bár rövid távon a házimunka leosztása kemény feladat, annak hatása egy életen át kitart.