A hőszigetelés során az egyik legfontosabb és legnehezebb kérdés az, hogy pontosan milyen vastag szigetelés is kell az adott épületre. Sokan azt gondolják, hogy a vastagabb szigetelés egyben sokkal hatékonyabb és költségtakarékosabb megoldást is jelent. Ez bizonyos tekintetben igaz is, azonban sajnos nem ennyire fekete-fehér a helyzet. Mostani cikkünkben alaposan kibontjuk ezt a kérdéskört: részletesen végigvesszük, hogy mi befolyásolja a hőszigetelés vastagságát.
A hőszigetelés elengedhetetlen részét képezi a korszerű épületeknek, ugyanis a különféle építőanyagok (pl. tégla, fa, beton, vályog) önmagukban már nem elegendőek az energiahatékonyságot tekintve. Legyen szó akár családi házról, irodaépületről vagy nyaralóról, a hőszigetelés megléte igen meghatározó az épület élettartamának szempontjából.
A lábazati, tetőtéri és homlokzati hőszigetelés energiatakarékos, környezetbarát és költséghatékony megoldásokat biztosít a háztartás számára.
A megfelelő hőszigetelés vastagságának megállapítása az évek során folyamatosan változott. Míg 15 évvel ezelőtt az 5 cm-es homlokzati hőszigetelés volt az általános, addigra ma már a 15-20 cm sem egyedi eset. A passzívházak esetében még ennél is nagyobb, a 30 cm vastag hőszigetelés a jellemző.
Azt, hogy pontosan milyen vastag szigetelés kell, több szempont határozza meg. A szigetelés vastagsága tehát függ:
Sokan azt mondják, hogy minél vastagabb a hőszigetelés, annál jobb. Ez bizonyos szempontból igaz is, hiszen minél vastagabb a hőszigetelés, annál jobban csökken az energiafogyasztás, illetve a fűtési/hűtési költségek mértéke.
Azonban egy ponton túl már a szigetelés vastagsága nem ad hozzá a hatékonysághoz: a különféle szigetelőanyagok esetében van egy bizonyos vastagság, ami felé már egyszerűen nem érdemes menni, mert gyakorlatilag csak pénzkidobás, ugyanis az anyagköltség drágábbá válik, mint a hőnyereség. Emellett a túl vastag szigetelés a homlokzaton különféle problémákat is okozhat (pl. az erős szél könnyebben károsíthatja a szigetelést). A vastagsági határ elérése helyett sokszor érdemes inkább egy jobb (drágább) minőségű szigetelőanyagot választani.
A hőszigeteléshez különféle szigetelőanyagok használhatóak. A jó minőségű hőszigetelőre jellemző, hogy
Nézzük, hogy miket alkalmaznak a leggyakrabban a hőszigetelés során!
Expandált polisztirolt már biztosan mindenki látott, ugyanis ez valójában a hungarocell. A fehér színű, téglalap alakú anyagot csak és kizárólag vízmentes helyen szabad használni, így ez a típusú hőszigetelő a lábazat vagy a talaj szigetelésére nem alkalmas. Az expandált polisztirol hőszigetelő képessége a zárt cellákban lévő levegő jóvoltából lehetséges, ugyanis a levegő nem képes távozni a cellákból, így pedig a hungarocell hőszigetelő képessége az évek előrehaladtával sem változik. Általában tégla, kő és vasbeton falszerkezetekhez használják. Több típusa is létezik, jó választás például a grafitadalékos verzió, amelynek a hőellenállása kb. 20%-kal magasabb.
Az extrudált polisztirol az expandált változattal szemben vízálló anyag, tartósan ellenáll a nedvességnek és a párának is, ezért bátran lehet használni vízzel érintkező helyeken is, például a lábazat szigeteléséhez. Ebből kifolyólag viszont az ára is jóval magasabb, akár 2-3-szor is drágább lehet a sima hungarocellnél. Az extrudált polisztirol hőellenállása viszont 20%-kal magasabb. Tégla, beton és kő falszerkezetekhez javasolt alkalmazni.
A kőzetgyapot bazaltkőből származó, igen tartós szigetelőanyag, amely teljesen tűzálló. Általában a tetőtér szigetelésekor használják, ugyanis a szarufák közötti rések kitöltésére tökéletes anyag. Bizonyos típusai - pl. a felkeményített, lépésálló változat - a tetőtér mellett akár a homlokzat szigeteléséhez is megfelelőek. A hőellenállása hasonló a polisztiroléhoz. Tégla, beton, fa, vályog és kő falszerkezetekhez is bátran alkalmazható.
Már a hőszigetelő anyagok típusainál látható, hogy nem mindegy, hogy milyen falszerkezethez használjuk az egyes fajtákat. A szakemberek komoly páratechnikai számítások alapján határozzák meg, hogy pontosan milyen vastagságú és típusú hőszigetelőre van szükség egy-egy falszerkezet esetében.
Ha nem megfelelően párosítják a szerkezetet a hőszigetelő anyaggal, annak komoly következményei lehetnek. Ilyenkor például a pára gyorsabban jut be a hőszigetelő anyagba belülről, mint ahogyan kívül távozni képes. Ekkor a szigetelés gyakorlatilag átnedvesedik, azaz beizzad, amely hosszú távon szerkezeti károkat okozhat, a fal bedohosodhat, ráadásul a szigetelés hőellenállása is csökkenhet.
Az építésügyi szabályok konkrétan meghatározzák, hogy pontosan milyen hőszigetelő képessége kell legyen a különféle épületszerkezeteknek. Az Európai Unió egy úgynevezett költségoptimalizált követelményrendszert hozott létre, amely iránymutatást nyújt abban, hogy költség szempontjából miként lehet a legoptimálisabb energiahatékonysági szintet elérni.
Nem kifejezetten a hőszigetelés vastagságát határozták meg, hanem azt, hogy milyen hőátbocsátási tényezővel (U) kell rendelkeznie az egyes szerkezettípusoknak. Az U érték azt mutatja meg, hogy egy négyzetméternyi felületen 1 másodperc alatt 1 fok hőmérséklet-változásnál mekkora a hőveszteség. A mértékegysége W/m²K (Watt-per-négyzetméter-Kelvin).
Az U érték általában megtalálható a termék csomagolásán, a hozzá kapott használati útmutatóban és a teljesítménynyilatkozaton is. “Hővezetési tényező” vagy “hőszigetelési érték” kifejezésekkel is szoktak hivatkozni rá.
Az egységes szabályozás szerint a
Általánosságban igaz, hogy minél alacsonyabb az U érték, annál jobb hőszigetelő képességről beszélünk. A passzívházak nulla energiafelhasználásra törekszenek, amely U=0,10 W/m²K értéknél teljesülhet. Egy jobb minőségű hőszigetelő anyaggal kisebb vastagság esetén is ugyanúgy biztosítható az energiatakarékosság.
Jól látható, hogy nemcsak az fontos, hogy milyen falra milyen típusú hőszigetelő anyagot helyezünk, hanem az is, hogy minimum milyen vastagságra van szükség a megfelelő szigetelés eléréséhez.
Az alábbi táblázatban a különféle falszerkezetekhez tartozó hőátbocsátási tényező és a követelményeknek megfelelő hőszigeteléshez szükséges vastagság található. Nézzük, hogy hány cm szigetelés is kell az egyes esetekben!
Az eredeti teherhordó fal típusa | Az eredeti U érték | Az U=0,24 W/m²K eléréséhez szükséges vastagság |
régi, meglévő B-30 tégla | 1,46 | 16 cm |
25 cm tömör kisméretű tégla | 1,86 | 17 cm |
38 cm tömör kisméretű tégla | 1,42 | 15 cm |
30 cm szigeteletlen kavicsbeton (pl. pincefal) | 2,2 | 16 cm |
29-es salakbeton blokk | 1,24 | 14 cm |
30 cm-es házgyári panel | 1,43 | 15 cm |
60 cm vályogfal | 0,7 | 12 cm |
50 cm terméskő fal | 1,65 | 15 cm |
25 cm-es gázszilikát blokk | 0,95 | 14 cm |
30 cm pórusbeton (Ytong) | 0,44 | 9 cm |
37,5 cm pórusbeton (Ytong) | 0,37 | 7 cm |
30 cm vázkerámia falazóblokk (régebbi típusok 90-es, 2000-es évek) | 0,7 | 12 cm |
30 cm vázkerámia falazóblokk (új fal, jelenleg kapható alaptípusok) | 0,58 | 11 cm |
38 cm vázkerámia falazóblokk (új fal, jelenleg kapható alaptípusok) | 0,46 | 10 cm |
30 cm korszerű vázkerámia falazóblokk (pl. Porotherm 30 Profi) | 0,29 | 5 cm |
38 cm korszerű vázkerámia falazóblokk (pl. Porotherm 38 Profi) | 0,26 | 3 cm |
44 cm korszerű vázkerámia falazóblokk (pl. Porotherm 44 Profi) | 0,23 | 0 cm |
Forrás: https://otk.hu/blog/hoszigeteles-vastagsagok
Rendkívül fontos tényező még, hogy pontosan milyen épületrészre is kerül a hőszigetelés, hiszen eltérő vastagságra van szükség például a homlokzaton és a padlón.
A hőszigetelés vastagságának megállapítása nem egyszerű feladat, épp ezért mindenképp érdemes szakember segítségét kérni hozzá. Egy szakember biztosan tudni fogja, hogy a saját ingatlanodhoz pontosan milyen típusú és milyen vastag szigetelés kell majd.