Manapság már olyan hétköznapi tárgyak kiválasztása is fejtörést okozhat, mint amilyen például a wc, a bidé vagy éppen a piszoár. Monoblokkos, alsó kifolyású, hátsó kifolyású, síköblítésű, lapos öblítésű – akkor most melyik micsoda? Cikkünkben a wc csészéket, valamint a különböző kifolyású wc típusokat tekintjük át.
Ahogyan az a kifejezésből is sejthető, a monoblokk esetében valami egyszerűsített kivitelről van szó: mono, vagyis önmagában létező. A monoblokknál tehát a wc csésze és a wc tartály egy összefüggű egységet képez.
A monoblokkos wc tartály éppen ezért nem falba építhető – aki ilyen funkciót keres, az rögtön kizárhatja ezt a típust. Ellenben viszont kifejezetten mutatós, kompakt, letisztult összhatású kivitel, mivel így meg lehet spórolni a mindenfelé futó csövek látványát.
Habár léteznek már monoblokkos kivitelből is helytakarékosabb verziók, ha kifejezetten szűkös helyre keresünk vécécsészét, akkor nem biztos, hogy ez a típus az ideális, mivel a tartály nem függetleníthető a csészétől – ezzel mindenképp számolnunk kell.
A név itt is mindent elárul: az alsó kifolyás esetében a szennyvíz lefelé távozik. Ennek szintén lehetnek esztétikai értelemben vett előnyei, mivel egy látható vezetékkel kevesebb!
Az alsó kifolyásúhoz képest a hátsó kifolyású verzió annyiban különbözik, hogy nem a padló, hanem a vécé mögötti fal irányába távozik a szennyvíz. Talán ez a leginkább elterjedt szerelési típus, ugyanakkor plusz figyelmet igényel, hogy a csővezeték körüli terület szépen legyen leburkolva.
Más néven lapos öblítésű vécének is szokták nevezni, lényege, hogy a vécé belső terében egyfajta plató, tálca van kialakítva. Ez elsősorban olyan helyeken javasolt, ahol a mintavételezés egy fontos szempont, összességében viszont a mély öblítésű vécék a leginkább keresettek – érthető okokból…
Ha minden adott – egy kis rutin és egy könnyen szerelhető wc –, akkor nem nagy feladat a vécé bekötése. Csupán néhány eszközre és hozzávalóra lesz szükségünk:
Ha mindezek megvannak, akkor kezdődhet a bekötés: