A fűtési rendszerünk megtervezésénél, de akár csak egy egyszerű radiátorcserénél is, több szempontból is fontos szerepet játszik a megfelelő radiátor kiválasztása. Nem csak a forma és a szín, hanem a megfelelő, az esetlegesen meglevő fűtési rendszerünkhöz maximálisan illeszkedő radiátor kiválasztása nehéz feladat. Ebben a könnyűnek tűnő, ám hamar útvesztővé váló kihívás leküzdésében próbálunk meg segíteni ebben a cikkben.
Végtelen élettartamú fűtőtestek az öntöttvas radiátorok. Nagyon nehezen sérülnek, brutális súlyuk van, ellenben nagy mennyiségű víz fér el a tagokban. Jól bírják a nagy nyomást és a magas hőmérsékletet is, ezért a gőz és a vízfűtéses rendszerekben egyaránt megtalálható ez a típus. Nem tudunk róla rosszat mondani, kivéve ha lecseréljük és le kell vinnünk pár emeletet. Egy öntöttvas radiátor súlya könnyedén szalad a 100 kg fölé, így igazi nehézsúlyú versenyzőről van szó.
Sokkal könnyeb és elegánsabb típus súlyos elődjénél. Az alumíniumból készült radiátorok általában tagosíthatók, ami azt jelenti, hogy tetszőleges méretben és fűtőteljesítménnyel bírnak. Hátrányuk azonban, hogy utólag, például egy társasház fűtési rendszerébe csak kockázatosan szerelhető be. Ha a fűtési rendszerben találhatók például rézvezetékek, akkor a fellépő elektrokémiai reakciók miatt az alumínium radiátor hamar tönkremegy és kilyukadhat a fűtőtest.
Az egyik legelterjedtebb anyagú radiátor, amelyet a hazai gyártók is nagy sikerrel forgalmaznak. Kedvező árkategóriája, a könnyű szerelhetőség és a megnyerő design a garancia a sikerre. Ez a fajta radiátor széles méretskálával rendelkezik és dupla, akár tripla fűtőtest is lehet egybeszerelve, amivel igen nagy hőleadó felületet lehet képezni. Az öntöttvas radiátorhoz képest jóval nagyobb fajlagos hőleadással bír az acéllemez radiátor, valamint a mai modernebb épületek hőszigetelése is jóval jobb, így egy acéllemez radiátor is nagy fűtőteljesítménnyel bír és jóval kecsesebb kivitellel rendelkezik mint otrombább, öntöttvas rokona. Az acéllemez azonban nagyon érzékeny a korrózióra és a vékonynak mondható anyagvastagsága miatt a leghamarabb is lyukadhat ki, ha egyszer a rozsda már elkezdte megenni az anyagot.