Tavaly még a belvárosban laktunk egy akkora erkéllyel, ahol csak pár gyógynövényt termeszthettünk. Most viszont van egy kis kertünk, aminek örültem, hisz végre focizhatok. Sajnos elég hamar kiderült, hogy anyukám fölfedezte paraszti gyökereit és azt mondja: mostantól növényeket, gyógynövényeket és virágokat fogunk ültetni, focizni meg lehet az utca végében. :-(
Tízévesen kevés unalmasabb dolgot lehet elképzelni az ültetésnél, de mivel ezt kérte anyák napjára, megteszem. Először elmentünk a virágboltba és kiválaszthattam pár virágot, meg vettünk hozzá virágföldet is.
A büdöskével, vagyis bársonyvirággal kezdtük, mert nekem nagyon tetszett, hogy a sárga mindenféle árnyalatában pompázik, sőt, láttam pirosat meg fehéret is. Szerintem nem büdös, de a kártevők másként vélekednek erről és távol maradnak, aminek meg a többi növény örül. Egész őszig fog virágozni és jövőre újra kell ültetni. Mellé egy sárga virágot választottam, a zanótot, és miután kiástam és belocsoltam a földet, sikerült úgy kikocogtatni a dobozkájából, hogy nem sérült a gyökere. 1.25 méterre meg fog nőni (én most 1.40 vagyok, és bár idén a vírus miatt nem volt tornasor, inkább a végén kullognék szerintem).
A harmadik virág, amit anyukámnak ültettem, a fuchsia lett, amit évelőnek neveznek, mert ha el is pusztul a föld feletti szár, van része, ami áttelel. Már csak utólag olvastuk el, hogy nem szívleli a tűző napot, pedig mi épp a legdélibb részre tettük szegényt.
Anyukám elégedettnek tűnik az “ajándékommal”, szóval most megyek az utca végébe focizni!