Ha egy felépítendő házra gondolunk, akkor a vakolat aligha jut eszünkbe először, mint egy fontos része az épületnek. Ehhez képest egy lakóháznak az építkezés teljes munkaigényéből körülbelül 20%-ot tesz ki a vakolás. Komoly munkáról van szó tehát, amihez nem árt körültekintéssel alapanyagot választani. Cikkünkben átnézzük a típusokat, illetve a választás szempontjait!
Talán célszerű a lehető legegyszerűbb dilemmában döntést hozni, ez pedig nem más, mint a kültéri és beltéri különbségtétel. Ha ez megvan, akkor mehetünk mélyebbre a témában: általános vagy speciális, utóbbi esetében lehet például vízzáró a vakolat. A következő kérdés a rétegekkel kapcsolatos: egyrétegű vagy többrétegű?
Láthatjuk, hogy számos fontos különbségtétel létezik, de a leginkább fontosat még nem is említettük. A vakolatokat – vagy más néven vakolóhabarcsokat – csoportosíthatjuk az alkalmazott kötőanyag alapján is, eszerint létezik:
A beltéri vakolás az egyszerűbbik műfaj, hiszen ebben az esetben nem kell az időjárás viszontagságaival számolni. Erre a gipszhabarcs, cementhabarcs és mészhabarcs gond nélkül használható. A beltéri vakolatok általában két rétegűek, az alsó alapvakolatra jön rá a simítóréteg.
A kültéri vakolat ehhez képest már olyan szempontoknak is megfelel, aminek a beltéri nem: közvetlen napfény, csapadék, fagy, mindezek mellett nagy tapadószilárdsággal kell rendelkezniük és csekély vízfelvétellel. Ezek miatt a kültéri vakolatoknál is legalább két rétegű szokott lenni a vakolat, nemesvakolat és vékonyvakolat. Az alapozó réteg általában mész-cementhabarcs, a fedővakolat pedig szilikon vagy szilikát vakolat.
A nemesvakolatok között általában a szilikát az olcsóbbik verzió, jó páraáteresztő képességgel rendelkezik, viszont könnyebben fakul, a színét az évek során elveszítheti. A szilikon vakolat ehhez képest tartósabb, értelemszerűen drágább is, de nem csak a színtartó képessége miatt. A műanyag komponens miatt jobban taszítja a vizet, a párát átereszti, valamint rugalmas is, kevésbé hajlamos a felrepedezésre.
A szomorú igazság, hogy ezt egyetlen bekezdésben aligha lehet átadni, nem árt hozzá egy kis rutin, mindenek előtt pedig az elhatározás, hogy milyen felületképzést szeretnénk kialakítani. Természetesen minden felületnek különböző technikája van, amit most nem részletezünk, de a további kutatómunkához szerepeljenek itt a vakolási technikák: sima vakolat, kanállal fröcskölt, cuppantott, dörzsölt és kapart. Ha mindezek – és a fentiek – tisztába kerültek, akkor már tényleg nincsen más hátra, mint a gyakorlat maga!
Falburkolatok és vakolatok széles választékát találod a Praktikerben.