A szakszerű csempefúrás szabályai

A fürdőszoba vagy konyha felújításakor eljön az idő, amikor fel kellene fúrnunk a zuhanytartót, a mosdót vagy egy polcot, edénytartót a gyönyörű csempével leburkolt konyhánkba. Elővigyázatosság és pár alapvető szabály betartása nélkül könnyen tragédiába torkollhat ez az akció, mert eltörhetjük a csempét, a frissen beszerelt villany- vagy vízvezetékünket fúrhatjuk el véletlenül, és bonthatjuk vissza a megsérült csempéket, esetleg csempesort. Ennek megelőzésére ajánlunk pár eszközt és praktikát, amelynek betartásával minimalizálhatjuk a katasztrófa esélyét.

A különböző használati eszközök felfúrása közben a legfőbb cél, hogy a csempe ne törjön vagy repedjen el, illetve hogy a rajta lévő máz ne sérüljön meg és ne pattanjon le egy pénzérme nagyságú helyen a burkolatról.

A csempézés és fugázás után mindenképpen meg kell várnunk, amíg a kötőanyagok meghúznak, vagyis megszilárdulnak. A túl korai fúrás eredménye az lehet, hogy a burkolólapunk a rezgéstől elválik a csemperagasztótól és egyszerűen leesik. És ez a rezgés miatt természetesen nemcsak azt a csempét érinti, amit át szeretnénk fúrni, hanem a körülötte levőket is. Ezért a szakemberek azt szokták javasolni, hogy 168 óra száradási és kötési idő előtt ne kezdjünk hozzá ehhez a feladatsorhoz.

A lyukak helyének gondos kiméréséhez szükségünk lesz egy mérőszalagra, és egy vízmértékre. A tervezett hely bejelölésekor használjunk alkoholos filctollat. Az első lyuk bejelölése után a vízmértékünkkel húzzunk egy egyenes vonalat a második lyuk feltételezett helyén, amelyet vagy kimérünk, de a rutinosabbak szemre is látni fogják nagyjából, hogy hova fog esni a furat. Ezután mérőszalaggal mérjük ki a második furat helyét pontosan, majd még egyszer ellenőrizzük a méreteket. Ne feledjük, ha elmérjük a lyukhelyeket, szépségfolt kerül a falunkra, amelyet ha nem is szembetűnő helyen fogunk látni nap, mint nap, de örökké beég a tudatunkba, hogy a konyha vagy fürdőszoba nem lett tökéletes, mert egy felesleges lyuk éktelenkedik a falunkon.

Amikor kijelöltük a fúrás helyét, ellenőrizzük le multifunkcionális keresődetektorral, hogy a csempe mögött a falban a furatok helyénél nincs-e áram- vagy vízvezeték, netán vasdarab. Ha pont egybeesik a furathely és bejelez a készülék, ne is gondolkozzunk azon, hogy hogyan fogunk pont elfúrni a vezetékek mellett, hanem jelöljük át a pontokat pár centivel odébb, és ellenőrizzük le újra a fémkeresőnkkel a lyukhelyeket.

A következő lépcsőfok a furatközepek pontozóval való megjelölése. A pontozót tegyük a leendő furat közepére, majd kalapáccsal nagyon óvatosan, de határozott mozdulatokkal üssük meg a pontozó végét. A sikeres jelölés egy pontból áll, és egy kis mélyedés keletkezik a burkolólap anyagában, amely tökéletesen alkalmas arra, hogy a fúrófejünket megvezesse, és ne tudjon elcsúszni a fúró vagy a furat helye.

A megfelelő fúró erre a műveletre a vidia fejjel rendelkező, kifejezetten falfúrásra tervezett fúrószár. A fúrógépen kapcsoljuk ki az ütvefúró funkciót, és alacsony fordulatszámon kezdjük el átfúrni a burkolólap mázas rétegét. Amint ezen a keményebb rétegen áthaladt a fúrónk, gyorsabban fog menni a fúrás, mert a kemény máz alatt puhább anyag található a mázas burkolólapok alatt. Természetesen a keményebb, nem mázas lapoknál ez több időt is igénybe vehet. Nagyon fontos, hogy ne kapkodjunk, az idő nekünk fog dolgozni az egész folyamat alatt. A megfontolt és határozott mozdulatok elősegítik, hogy precíz munkát végezhessünk.

Amint áthatolt a fúró a burkolaton, és elérte a tégla- vagy betonfalat, váltsuk át a fúrógépünket ütvefúróra és folytassuk a fúrást. A furat mélységét a tipli hossza és átmérője határozza meg. A tipli hosszánál mélyebb lyukat fúrjunk, hogy a tiplit kényelmesen belenyomhassuk a furatba. Ezután már becsavarhatjuk a megfelelő csavart a tiplibe. Ha túlságosan szorulna a csavar a tipliben, akkor folyékony szappannal vagy egyéb, a csúszást megkönnyítő folyadékkal tudjuk csökkenteni a súrlódást.