Ebben a januári, akarom mondani februári szürke időben az ember lányának nincs túl sok kedve a kötelező kint töltött időn túl kint lenni. Sőt, még a kötelezőt is igyekszem hamar letudni. Ilyenkor bent jobb, melegebb, hivogatóbb, kellemesebb. És ha már bent vagyunk, akkor miért ne hódolhatnánk legfrissebb imádott technikánknak, a makraménak? A fonalas kosár már hónapok óta várta, hogy egy kis arculatfrissítésen eshessen át, így akkor most kitaláltam, hogy miként is kaphatna új ruhát.
Első lépésként vágjunk olyan hosszú szálakat a fonalból, mint a kaspód magasságának háromszorosa. Így dupla szállal véve, pont a másfélszerese lesz a hossz a kaspó magasságának.
Hurkoljuk át a kosár felső peremén a fonalat úgy, hogy kívülről befelé bújtatjuk a szál hajtását, áthurkoljuk előre és a két szabadon lógó szálat átfűzzük a hurkon.
Vágjunk pontosan annyi szálat, ahány cikkre osztódik a kaspó felső pereme. Minden egyes cikkelyben ismételjük meg a hurkolást! Amikor az összes szál fent van, indulhat a csomózás.
A szomszédos páras szálakból fogjunk össze egy bal és egy jobb oldalit, és a képen látható módon kössünk rá csomót!
Csomózzuk körbe a kosarat, és már készen is vagyunk az első sorral!
A második és a harmadik sort ugyanúgy kell elkészíteni, mint az elsőt. Ügyeljünk arra, hogy mindig két szomszédos szálat csomózzunk, de egy “tőről” jövőt!
A kaspó magasságától függően csomózzunk addig, amíg úgy gondoljuk, hogy elég. Nekem most 6 sornál jött az “elég” érzés.
A makramé csomózás végét most úgy zártam le, hogy egy-egy szomszédos szálat színes fonalakkal összetekertem. A kilógó makramé fonal darabokat szétfésültem, hogy bojtosabbnak hasson, és a színes fonal alatt kb. 1-1,5 cm-rel levágtam, hogy nagyjából egyforma legyen körben.
Készen is vagyunk, már pakolhattam is bele a fonalaimat. Na, így már sokkal csinosabb a kosaram, ugye?