A talajtakarás során komoly védelmet nyújthatunk a növények és a talaj számára a különféle gyomok, kártevők, időjárási viszonyok ellen. Ebben a cikkben részletesen megnézzük, hogy miért fontos a talajtakarás és milyen típusok közül válogathatunk!
A talajtakarás során különféle szerves vagy szervetlen eredetű anyagokkal fedjük be a földet. Ezt a technikát mulcsozásnak nevezzük. A virágágyásokban, a veteményesben, gyümölcsösben, a szőlősorokban, a fák és cserjék környékén, de akár a játszótereken, a kocsibeállónál vagy a kerti ösvényeknél is használhatunk különböző talajtakaró anyagokat.
A jól kialakított talajtakarás a zöldség- és gyümölcstermesztésben számos fontos és hasznos pozitívummal jár. Nézzük, hogy miért érdemes mulcsot használni a kertben!
Ki kell emelnünk, hogy a nem megfelelő technikával készített mulcs, akár árthat is a talajnak, ezért nagyon fontos, hogy mindenki tisztában legyen a talajtakarás pontos menetével és tudnivalóival.
A talajtakarásra a tavasz vége és a nyár eleje a legideálisabb, ugyanis ilyenkor a talaj már kellően felmelegedett. A nyári időszakban 2-2,5 centiméter vastag mulcs bőven elegendő. A téli talajtakarás során azonban legalább 8-10 centiméter magasságban érdemes mulcsozni, de ez függ az adott talajtakaró típusától is. Ügyelni kell arra, hogy a növények tövénél ne torlódjon fel a mulcs anyaga, különösen, ha öntözőrendszer is van a veteményesben.
A talajtakaró lefektetése előtt fontos, hogy kigyomláljuk a területet és átkapáljuk a növények környezetét. A mulcsozás során figyelni kell, hogy egyenletesen legyen szétterítve az egész területen a talajtakaró. Ezt követően alaposan meg kell öntözni a friss mulcsot, hogy elegendő nedvességet kapjon a talaj.
A szerves talajtakaró anyagot 1 év után ki kell cserélni, mert ennyi idő elteltével már az összes tápanyag kiürül belőle, így a növények számára már nem nyújt utánpótlást.
Kétféle mulcsozási kategóriát különböztetünk meg a talajtakaró anyag eredetét illetően:
Mi a legnagyobb különbség a két típus között? A szerves anyagú mulcsok akár tápanyagforrásként is szolgálhatnak a talaj és a növények számára, emellett eredetükből fakadóan idővel lebomlanak. Ezzel szemben a szervetlen mulcsok természetes úton nem képesek lebomlani, és tápanyaggal sem gazdagítják a talajt.
A szerves anyagokból készült mulcsok nemcsak a talajnak biztosítanak kiváló tápanyagforrást, de kitűnő hőszigetelők is. Ráadásul ez a fajta talajtakarás a gyomok ellen is nagyon jó védelmet biztosít.
A legnagyobb előnye viszont egyben a legnagyobb hátránya is: mivel természetes úton lebomlanak, ezért folyamatosan pótolnunk kell a mulcsot a növények alatt. Minél finomabb szerkezetű a talajtakaró, annál gyorsabban megy végbe a bomlás. A bomlás során a mulcs nitrogént von el a talajból, ezért a használatuk során gondoskodni kell a növények megfelelő tápanyag-utánpótlásról is.
Az organikus talajtakarók sajnos vonzzák a talaj menti kártevőket is, illetve ha nem megfelelően helyezzük le, akkor esetenként okozhatnak gombás megbetegedést is.
Organikus mulcsként használhatunk faaprítékot, amely jó vízáteresztő-, vízmegtartó- és gyomvisszaszorító képességgel bír. Az összeaprított faágakat körülbelül 5-10 centiméteres rétegben érdemes leteríteni, a bomlási folyamata lassú. Ez a típus esztétikai szempontból sem utolsó, a faapríték szépen mutat a növények aljában. Kapható különféle időjárásálló, környezetbarát színezőanyaggal bevont fajta is, így vörös, barna, fekete, de akár sárga faaprítékot is tehetünk a virágágyások és a cserjesorok tövébe.
Az összeaprított ágakhoz hasonlóan a fakéreg és a faforgács is hatékony, esztétikus talajtakaró módszer a kertben. A fenyőkéregből készült mulcs igen népszerű: magas gyantatartalma miatt lassan és nehezen bomlik le, akár 2-5 évet is kibír. Gátolja a gyomnövények elterjedését, illetve a kártevőket is távol tartja. Többféle méretben is használható: egészen 2 centimétertől 15 centiméter vastagságig teríthető. Azt érdemes tudni, hogy minél kisebb a réteg, annál rövidebb ideig tart ki, azonban annál hatékonyabban működik. Érdemes szervetlen mulcsokkal (pl. műanyag fóliával) kombinálni.
A fűszálak a növények fejlődéséhez szükséges fontos makroelemeket - a nitrogént, a foszfort és a káliumot - nagy mennyiségben tartalmazzák, ezért a talajtakarás fűnyesedékekkel kifejezetten hatékony és hasznos megoldás. A fűnyírás után összegyűjtött fű mulcsként használva képes hűvösen tartani a talajt és a gyökereket, illetve megtartja a nedvességet is.
A kertben lehullott levelekkel is bátran takarhatjuk a talajt. Az összegyűjtött leveleket azonban használat előtt mindenképp fel kell aprítani. Figyelni kell, hogy ne legyen túl vastag a lerakott levélréteg, ugyanis a sűrű réteg nem engedi megfelelően levegőzni a talajt, így a föld nem jut elég szükséges oxigénhez. Emellett a levelek sok nedvességet tudnak magukban tartani, amely könnyen károsíthatja a talaj minőségét és a növények gyökereit. Fontos még tudni, hogy diólevelet vagy örökzöldek leveleit nem szabad mulcsként használni, mert különféle fejlődésgátló anyagokat tartalmaznak.
A talajtakarás szalmával és szénával is igen elterjedt módszer, amely megfelelően hűti és védi a talajt. A szalmát száraz és szeles területeken nem érdemes használni, hiszen a szél könnyen felkaphatja és szétterítheti a kertben. Minimum 8-12 centiméter vastagságban érdemes letenni.
A veteményesben a komposzt rendkívül hatásos talajtakarási módszer: rengeteg hasznos tápanyagot tartalmaz, gyakorlatilag biotrágyaként működik, emellett védelmet is biztosít a növények számára. 5-10 centiméter magasságban érdemes elhelyezni, és rendszeresen pótolni kell, mert gyorsan bomlik.
Természetes mulcsként használhatóak különféle élő, alacsonyan növő talajtakaró növények is. A talajtakaró növények árnyékot nyújtanak a talaj számára, gátolják a kipárolgást és a lazítják is a talajt - ráadásul még szépek is, lényegében dísznövényként funkcionálnak. Ezek a növények sokszor agresszívak, rengeteg a helyigényük és gyorsan benövik a rendelkezésre álló területet, ezért a szabályozásukra és gondozásukra folyamatosan figyelni kell. A napos, szárazabb területeken a varjúhájak, a kövirózsák, a kúszó kakukkfüvek és a molyhos madárhúr nagyon jó talajtakarást nyújt. A félárnyékos vagy árnyékos helyeken pedig a mohafélék, a kaméleonvirág, az árvacsalán, a gyöngyvirág és a borostyán működik kiválóan.
A szervetlen talajtakarók között megkülönböztetünk természetes (pl. kő, kagyló) és mesterséges (pl. műanyag, üveg) eredetű mulcsokat. Mivel ezek a talajtakarók nem képesek lebomlani, ezért sokkal ritkábban kell cserélni őket, mint a szerves anyagú mulcsokat. Emellett sokkal inkább alkalmasak nagyobb területek (pl. ipari vagy termelői szinten) takarására is, azonban drágábbak és a szétterítésük bonyolultabb.
Némelyik szervetlen mulcs gátolja, hogy különféle tápanyagok bejussanak a talajba, nehezíti az újabb növények ültetését, illetve nem véd megfelelően a gyomnövények ellen sem. Emiatt különösen figyelni kell, hogy hol, milyen mulcsot használunk.
A kavics, a kő és a murva használata legtöbbször inkább esztétikai célokat szolgál a kertben. Előnyük, hogy nagyon kevés karbantartást és figyelmet igényelnek, hatékonyan működnek a gyomokkal szemben, védelmet nyújthatnak a természetes tüzek kialakulása ellen, illetve lassítják a talaj kiszáradást. Rendszeresen tisztítani kell a lehullott levelektől, ezért lombhullató növények alá nem érdemes tenni.
Az ágyásokat kagylóval vagy csigahéjjal is takarhatjuk. Előnye, hogy tartós, esztétikus és bizonyos kártevőket távol tart. Mivel természetes anyagról van szó, ezért habár nagyon lassan, de idővel lebomlik. Ez a típus a drágább talajtakarási módszerek közé tartozik, érdemes talajtakaró fóliával együtt leteríteni.
Az üvegkavicsos mulccsal igazán egyedi hatást teremthetünk a kertben, ugyanis az üvegen megcsillanó napsugarak nagyon különlegesek. Az üveg rendkívül hosszú távú, tartós megoldást biztosít, hiszen nem bomlik le. Elég magas az ára, ezért önmagában alkalmazva nagyobb beruházást jelent. Hasonlóan a kagylóhoz műanyag fóliával közösen érdemes használni, ezzel az is megakadályozható, hogy az üvegdarabokat az eső belemossa a talajba. Gyerekek és háziállatok mellett nem feltétlen érdemes ezt a típust választani.
A papíralapú mulcsoknál különösen figyelni kell, hogy kezelt papírt nem szabad felhasználni, mert különféle káros anyagokat juttathat be a talajba. Tehát a színes, fényes, bevont kartonpapír egyáltalán nem alkalmas talajtakarásra. Szénával kombinálva különösen jó alternatíva, ugyanis a kartonpapírral könnyen leszoríthatóak a gyomnövények. Önmagában viszont nem javasolt alkalmazni.
A műanyag fólia esetében ügyelni kell a fólia vastagságára és színére. A fólia színe hatással van a talaj hőháztartására, illetve a kártevőket könnyen riaszthatja vagy vonzhatja. Az agroszövet egy speciális fólia, amely kedvező vízáteresztő képességgel bír. Léteznek lebomló fóliák is, amelyek nem szennyezik a talajt és a növényeket. A talajtakarás fóliával olcsó és praktikus megoldás: könnyen és gyorsan letehető, a gyomok ellen kitűnő, illetve segíti a talaj vízmegtartó képességét is. Azonban a hidegebb éghajlatot kedvelő, illetve a hosszú gyökeret eresztő növényeknél nem alkalmazható, hiszen a fólia miatt nem jutnak elegendő vízhez.
A termőföldeken és a konyhakertekben hatékonyan alkalmazhatjuk a különféle organikus talajtakarókat, hiszen a növények számára tápanyagforrást is jelentenek, illetve a bomlást követően a talaj humusztartalmát is növelik. A díszkertekben, a játszótéren és a kerti utakon a talajtakarás során érdemes inkább a talaj védelmére fókuszálni, és olyan megoldást választani, amely ezt a funkciót tölti be.