Az egyre szélsőségesebb időjárás, a száraz évszakok hatására egyre többen döntenek az esővíz hasznosítása mellett.
Hazánk a mérsékelt éghajlati övben található. Ennek jellegzetessége, hogy a csapadék eloszlása egész évben változó. Általában jellemző, hogy olyan növényeket termesztünk a konyhakertünkben, amelyek fejlődésükhöz sok vizet igényelnek, leginkább a nyári hónapokban, amikor sajnos pont a szárazság jellemző ezen az éghajlaton.
Ehhez még hozzájárul a klímaváltozás is, az időjárás egyre szélsőségesebbé válik. Emiatt a júliusi-augusztusi hónapokban egyre több vízre van szükségünk a megfelelő terméshez vagy ahhoz, hogy a dísznövényeink, bokraink egészségesek maradjanak.
Az esővíz felfogásával éves szinten komoly összegeket lehet megspórolni, hiszen gyakorlatilag ingyen van, növényeink számára pedig ez a víz a legalkalmasabb a locsoláshoz, de még sok máshoz is felhasználható.
A közműdíjak emelkedését tapasztalhatjuk évek óta. Ezért is merül fel egyre több emberben, hogy mind környezetvédelmi, mind anyagi okokból luxus az ivóvíz minőségű vezetékes víz öntözésre vagy WC-öblítésre való felhasználása. Miközben akár a természetből jövő víz is alkalmas lenne erre a célra.
Bár az esővíz nem helyettesíti a háztartásban felhasznált összes vizet, mert például fogyasztásra, főzésre nem alkalmas, de a kert öntözésére, WC öblítésre, esetleg mosásra kiváló, és már ezen alternatívák használata is meglátszik a hó végi vízszámlánkon.
Lássuk, mit kezdhetünk a tetőről, vagy akár az autóbejáróról, parkoló felületéről felfogott vízzel?
Az esővíz lágy víz, és szűrve sok célra felhasználható. Szűrés nélkül tökéletes locsoláshoz, tisztítva felmosáshoz, WC-öblítéshez és mosáshoz. A mérleg nyelve a mosógépes mosásnál az esővíz felé billen, ennek használatával a gép kevésbé használódik el, kevésbé vízkövesedik. Kevesebb vízkőoldószert kell használnunk, ha szűrt csapadékvízzel mosunk, és mivel egy mosásnál akár 40 liternél is több víz fogy, sokkal barátságosabb lesz a havi számlánk is.
Egyes számítások szerint egy négy fős család 150 liter vizet használ el egy nap, és ebből 70 liter az, aminek nem kell ivóvíznek lennie.
A WC-öblítést egyébként kivitelezhetjük a mosás során keletkező használt szürkevízzel is, tehát kétszer is felhasználhatjuk az esővizet.
Amire viszont oda kell figyelni: a csapadékvizek nagyvárosi környezetben fokozottan szennyezettek, a nagyvárosi esővíz önmagában még öntözésre sem javasolt a használatuk.
Az esővíz gyűjtése nem túl bonyolult feladat, mégis pár eszközzel és praktikus tanács használatával jócskán megkönnyíthető.
Cikkünkben bemutatjuk a megoldásokat az esővíz használatára.
Egy átlagos, negyven négyzetméteres tetőről akár 1 köbméter esővíz is felfogható. A legegyszerűbb módszer erre a tetőről az esőcsatornán keresztül vízfelfogó tartályokba vagy hordókba felfogni az esővizet.
Ilyenkor az ereszcsatorna utolsó elemét veszik ki és vágják rövidebbre, vagyis a kifolyórészt emelik meg olyan mértékben, hogy az a hordó tetejéhez közel, de magasabban helyezkedjen el.
Ez a legegyszerűbb és legolcsóbb módszer, ám azzal számolnunk kell, hogy ha nem kötünk sorba több hordót, akkor hamar megtelik a kihelyezett edényünk, és sok víz mehet kárba a kifolyással. Könnyen a visszájára is fordulhat a dolog, és kárt tehetünk a házunkban is, hiszen közvetlenül a ház fala mellett fog lefolyni a többletvíz, amely károsíthatja a falszerkezetet és beázáshoz vezethet. Emellett az így felfogott víz hamar koszolódik és algásodik, nem is beszélve arról, hogy potenciális szúnyogkeltetőt hozunk létre a nyitott rendszer miatt.
Ennél jóval kifinomultabb, mégis az egyszerű módszerek közé tartozik, amikor a meglévő esőcsatorna-ejtővezetékünkbe (függőleges rész) egy karmantyúszerű túlfolyásgátlós esővízgyűjtőt szerelünk be. Ennek a működési elve annyiban tér el az előző rendszertől, hogy a beépített elem egy csatlakozón keresztül engedi be az esővizet a hordókba, és ha azok megteltek, akkor nem engedi kifolyni a többletet, hanem leengedi az esőcsatornán. Nagyon praktikus megoldás, ami a biztonságunkat jóval erősebben szolgálja, mint a túlfolyásgátló nélküli rizikózás.
A víztartályos csapadékvíz gyűjtés esetén ezekben gondolkodhatunk:
Elsőként, döntsük el, mekkora legyen a tartályunk! Ha a tartály túl kicsi, úgy sok víz mehet kárba, hiszen nem tudjuk tárolni. Ha a tartály túl nagy és nem használjuk fel az összes vizet, a benne lévő felgyülemlett csapadék megposhad.
Az esővíz hasznosítása sokrétegű lehet, de főleg azon múlik, hogy használunk-e szűrőket, tisztítóberendezéseket a gyűjtés során.
Ha szűrőt szerzünk be, számoljunk pár további feladattal. Érdemes folyamatosan odafigyelni a szűrők állapotára, hiszen ha az elkoszolódik vagy rendszeresen nem szárad ki esőzés után, a baktériumok és kártevők megtelepedhetnek benne.
Időközönként tartsuk karban a szűrőket és a csatornákat: vegyük ki a dróthálóra akadt leveleket, ágakat, egyéb szerves hulladékokat, és tisztítsuk ki a tartályt. Ha ezeket megtesszük, a szűrőn átjutó szerves, bomló anyagok eltűnnek és nem válik kellemetlen szagúvá az esővíz.
A környezetbe illeszkedő megoldás, amikor a kertünkbe leásunk egy tetszőleges méretű tartályt és abba gyűjtjük a vizet. Ehhez természetesen a tartály méreténél is nagyobb gödröt kell kiásnunk és lesüllyesztenünk a föld alá, hogy télen se tudjon elfagyni a benne levő víz.
Ez igényelni fog némi földmunkát, és olyan területet, amit a kertből erre a célra hajlandóak vagyunk felhasználni.
Anyagát tekintve acél- és műanyag tartályokat szoktak földbe süllyeszteni. Az edzett műanyagból készült, speciálisan erre a célra gyártott tartályok a legmegbízhatóbbak hosszú távon. Nem korrodálódnak, a tömegük kicsi és könnyen szerelvényezhetőek.
A földbe süllyesztett tartályból csak kerti szivattyúval tudjuk kényelmesen kivenni a locsoláshoz szükséges mennyiséget. Ehhez a tartályunkba egy nyíláson át le kell engednünk a hálózati árammal működő szivattyú szívócsövét, a nyomóoldalra pedig a kerti slagunk csatlakoztatható. A szivattyú áram alá helyezve a földbe épített tartályból a vizet felszippantja, és nyomja fel a föld színe felé. Ilyen megoldás alkalmazásánál fokozottan kell figyelnünk arra, hogy ha a víznyomásunk leesik, és nem jön, vagy csak csorog a víz a slagunkból, akkor nagy eséllyel elfogyott a tartályból a víz, és a szivattyút annak megóvása érdekében azonnal le kell kapcsolnunk. A szivattyúk kenését és hűtését is adhatja a rajta keresztül szívott víz, így víz nélkül hamar leéghetnek vagy beállhatnak az alkatrészek.
Ennek a hibalehetőségnek a kiküszöbölésére kapható az üzletekben olyan szivattyú is, amelyet a tartályba kell beépítenünk, vagy akár csak egy erősebb kötéllel leengednünk. Ezek az úgynevezett búvárszivattyúk, amelyeken vízálláskapcsoló is található. Ez a szivattyúra szerelt, általában gumiba csomagolt kapcsoló a víz tetején úszva jelzi a szivattyú számára, hogy elégséges víz van-e még a tartályunkban, és ha a kritikus szint alá esik a vízszint, a szivattyú magától lekapcsol.