Egyre több otthon van, ahol kandalló, kályha (is) biztosítja az otthon melegét. Akik régóta használják ezeket, minden bizonnyal ismerik a tűzrakás minden csínját-bínját, talán arra is emlékeznek, hogy tapasztalat nélkül a kandalló vagy kályha begyújtása nem a legkönnyebb mutatvány. Éppen ezért összeszedtünk jó néhány tippet a tűzrakáshoz!
Kezdjük is a legelején! Van néhány olyan dolog, amik nélkül a kandalló begyújtás aligha lesz sikeres – ezek a következők:
Ha ezek mind kéznél vannak, akkor néhány óvintézkedés megtétele után, a kandalló első begyújtása biztos siker lesz!
A kandalló/kályha első begyújtása kiemelten fontos mozzanat, hiszen ekkor derül ki, ha műszakilag kifogásolható a fűtésrendszer. Éppen ezért célszerű megelőzni a bajt, és néhány dolgot leellenőrizni, mielőtt a kandalló vagy a fatüzelésű kályha begyújtása megtörténik.
Ha mindent rendben találtunk, akkor már nincs más hátra, mint a begyújtás mozzanata!
Mint annyi minden, a tűzrakás is először takarítással kezdődik. Első lépésként takarítsuk ki a hamut: lapáttal és seprűvel, vagy bármilyen erre a célra rendszeresített eszközzel.
Ha ezzel megvagyunk, akkor építsünk alulról tüzet! Legalulra használjunk gyújtóst, ami papír, száraz ágak vagy speciális begyújtó is lehet, köré pedig egyre vastagabb fákat halmozzunk. Ha készen van az építmény, hosszú szálú gyufával gyújtsuk meg!
De a korábbiakhoz képest meg is fordíthatjuk a szokásos sorrendet: építsünk felülről lefelé égő lángot. Ehhez a nagyobb méretű fákat alulra kell tenni, a kisebbeket felülre – a begyújtóra pedig még pár darab kisebb fadarabot helyezzünk, hogy biztosan begyulladjon. Ez a technika azért is előnyös, mert így egyenletesen tud leégni a faanyag.
A felaprított fákat lehetőleg a tűztér hátsó részébe halmozzuk, a szélekre pedig egy-egy párnafát rakjunk – ezek közé kerül a gyújtós. A gyújtást követően a huzatszabályozót úgy állítsuk, hogy a tűz minél intenzívebben lángoljon! Ez többek között azért is fontos, mert így tökéletesebb lesz az égés.
Ha eltelt körülbelül tíz perc, akkor a huzatszabályozót kisebb állásba tehetjük, így biztosítva a lassabb égést. Ha már csak parázs van, akkor pedig zárjuk el teljesen a huzatot, így több ideig tartja meg a kandalló a meleget – csak akkor rakjunk új tüzet, ha az előző már teljesen leégett!
Habár a fűrészporos kályha begyújtása, illetve a szenes kályha begyújtása is rejt magában izgalmakat, most mégis a fatüzelésű kályha begyújtása kerül terítékre, hiszen ez a leginkább elterjedt kályha típus. Javarészt olyan kemény, száraz fát érdemes választani a kályhánkhoz, mint a tölgy, bükk vagy az akác.
Fontos, hogy minden begyújtás előtt tisztítsuk meg a kályhát a felhalmozódott hamutól, ezután kialakíthatjuk az úgynevezett tűzfészket: nagyobb farönkök a széleken, középen pedig a gyújtósnak szánt anyag – erre kerülhetnek később a kisebb és közepes darabok. A mélyebb tűzterű kályhák esetében használhatjuk a korábban taglalt felülről történő begyújtást.
Figyeljünk arra is, hogy a huzatnyílások a gyújtásnál mindig nyitva legyenek, így tudjuk biztosítani a megfelelő levegőzést, mivel a begyújtás sok oxigént igényel, továbbá a füst kéménybe való áramlásához is huzatra van szükség. Ha szeretnénk elkerülni a visszafüstölést, akkor az ajtót (vagy ajtókat) mindenképp csukjuk be! Amikor pedig a kályhában már nem lángok, hanem izzó parázs van, akkor a huzatnyílást is csukjuk be – arra viszont figyeljünk, hogy a levegőzést biztosító nyílásokat addig sose csukjuk be, amíg láng van a kályhában! Minden körülmények között törekedjünk a tűzvédelmi óvintézkedések betartására – adott esetben egy füstjelző beszerzésével!