Faanyagok ápolása lenolajjal

Lenolaj használata és faanyag felületkezelése: Lépésről lépésre bemutatjuk a felületkezelést lakkozás, lazúrozás előtt, valamint a különbséget fapác és lenolaj között. Hogyan kerülhetjük el a szálkásodást? Tudjon meg többet a Praktiker ötletek oldalán!

Az otthonunkban található fafelületek melegséggel töltik meg a helyiséget. Pont ezért nagyon elterjedt a fabútorok és kiegészítő elemek használata. A felületkezelés és az alapozás esztétikailag javítja a faanyagokat, mindemellett növeli az élettartamukat is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a természetes felületkezelő alapozók a legoptimálisabbak. Megőrzik a fa páraáteresztő képességét, táplálják a fa felületét, kiemelik a szépségét és fokozzák az anyag keménységét. A legkedveltebb természetes felületkezelő anyag a lenolaj. Tekintsük át, mitől is ennyire elterjedt.

A lenolaj hatása

A lenolaj közkedvelt, mert jó minőségéhez képest igen olcsó. Nem veszélyes anyag, az egészségre nincs káros hatása, könnyen kezelhető. Száradó olaj, a levegő oxigénjével reakcióba lépve kezdődik meg a megkötési folyamat. Lakkok, olajfestékek, lazúrok gyártásához kötőanyagként funkcionál, de önmagában is kiváló felületkezelő folyadék. Esztétikai előnye, hogy kiemeli a fa rajzolatát, a színét kissé mélyíti. Hogyha alapozni szeretnénk vele, használjuk a lenolaj hígított változatát, mert az jobban beszívódik a fába.

Lenolajtípusok

Fent már említettük, hogy igen sokan alkalmazzák a natúr, nyers lenolajat. Ez egy- vagy többliteres kiszerelésben is kapható az üzletekben. Mivel a lenolajnak kissé lassú a száradási ideje, ezért felületkezelésre inkább a belőle készített kencét vagy hígított változatait használják. Ez általában lakklenolajból és egyéb adalékok keverékéből áll.

Mindkettőből rendelkezésünkre áll pórustömítő és beeresztő típus is. A pórustömítés kiemelten fontos a fa fizikai állagának megóvásához, főleg a kültéren használt faanyagoknál. Az UV sugárzás, a nap szárító hatása vagy a meleg levegő miatt a fa szerkezete szétesik, szálkás lesz. A fába ősszel és télen beszivárog a nedvesség, így megtelepedhetnek a gombák és algák. A szálkásodást és az élősködők megjelenését el tudjuk kerülni a megfelelő pórustömítéses felületkezeléssel.

A lenolajjal egy lapon szokták emlegetni a fapácot, amely hasonló árnyalattal színezi el a fafelületet. A használata szintén egyszerű, de a lenolajjal ellentétben nem tömíti el a pólusokat, inkább alapozásként ajánljuk.

Faanyag ápolása lépésről lépésre

A felületkezelési munka megkezdése előtt gondoljuk végig, mennyi anyagra lesz szükségünk. Ez nem feltétlenül könnyű, mert a használati utasítások csak hozzávetőleges értékeket tudnak megadni, így számoljunk kicsit nagyobb felülettel. Az anyagfelhasználást igencsak befolyásolja a festendő fa típusa, tulajdonságai. Például a már korábban favédő szerrel kezelt fa kevesebb anyagot vesz fel. Vegyük figyelembe azt is, hogy a puhafa szívóképessége erősebb, a keményfáé gyengébb. Számít a fa nedvességtartalma is: a kisebb nedvességtartalmú fa több olajat szív magába, a nagyobb nedvesség- vagy gyantatartalmú pedig kevesebbet.

A festés előtt szálirányban csiszoljuk le a felületet csiszolópapírral, ehhez többféle durvaságú csiszolóvásznat is használhatunk. Ezután egy nedves ronggyal töröljük végig a felületet, éppen csak a felületét megnedvesítve. Ne áztassuk el az anyagot, csak nedvesítsük be, majd várjuk meg a teljes száradást!

Ezután a lenolajat hordjuk fel a fafelületre! Célszerű mártásos vagy ecseteléses technikát használni, hiszen így sokkal jobban bemasszírozható a fába az anyag. Ezáltal a bevonat és a védelem élettartama sokkal hosszabb lesz. Legalább két rétegben fessünk!
A festést követő 2 óra elteltével a fafelületről a felesleges olajat száraz, tiszta ruhával töröljük le. A teljes száradás után (kb. 1 hét) a kapott felületet igény szerint lakkozhatjuk, lefesthetjük.

Ezután már kész is vagyunk, és élvezhetjük munkánk gyümölcsét, az ápolt, esztétikus fabútort, -kerítést vagy egyéb berendezést!

%%TERMEK_AJANLO_21%%

Kövesse a Praktikert a Facebookon is!